Ma bepótolom a blogos elmaradásomat. Nem írtam ugyanis a bécsújhelyi élményeimről. Négy nagyon kellemes napot töltöttünk el a Poker Royale Card Casino-ban. Egyben remek alkalom volt számomra, hogy a gyerekkoromban felszedett némettudásomat újra felfrissítsem. Első szó, amit megtanultam, az a bezahlen volt, a call német megfelelője. A bezahlen-t mondjuk eddig is ismertem, de ilyen értelemben még nem hallottam soha.
A kaszinóról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, akit érdekel részletesen is a több, mint 60 asztalt magába foglaló hely, ahol éjjel-nappal lehet cash game-ezni 1-1, 1-2 és 2-5 eurós alapon is akár nyolc-tizenkét asztal közül válaszva, az olvassa el a legújabb kártya magazin idevágó cikkét. Az osztók gyorsabbak voltak, mint Magyarországon (egy-két kivételtől eltekintve persze, hiszen vannak nagyon jó magyar osztók és nagyon gyenge ottani osztók is). Négy magyar osztó is dolgozott a bécsújhelyi kaszinóban. Kedvesek, udvariasak voltak és intelligensnek látszottak, ami mindenképp előny.
Egyetlen osztóval volt problémám, aki cash game-en minden pot után arrogánsan danke schön mousieur, danke schön, danke schön, thank you, thank you-zott hogy kapjon több jattot. Nyilván ő többet termel így ki, viszont a játék hangulatát az én szememben alaposan lerontotta. Ennek nem biztos, hogy szabadna így történnie.
Magáról a versenyről: csapatverseny volt, kilenc sit and go-n és három MTT-n kellett bizonyítanunk ahhoz, hogy a döntőben zsetonokat szerezzünk. A három floppos csapat közül az enyémnek nagyon jól indult az első nap: én heads upoztam a győzelemért, és az FHM csapatbajnoksághoz hasonló szerencsefaktorral (illetve annak hiányával) elértem, hogy - bár uraltam a heads upot - ellenfelem folyton visszaküzdötte magát. Őszintén szólva ennek az ellenfélnek már négy között ki kellett volna esnie, csakhát lejött egy sor az asztalra és feleztünk... A lapjaimra így sem panaszkodom, egyedül az utolsó hand volt szerencsétlen: arra emlékszem, hogy a nagy vakok miatt már csak pár M-nyi zseton volt mindkettőnk előtt, így heads upban már tologatnom kellett. K9-cel betoltam, KT fogadta... ezzel vége lett, második lettem. Miki nyert, Kispatak második lett. Ez nagyon jó eredménynek számított, mert az 52 csapatból vezettünk az első sit and go forduló után. A második nap Vikiék nem jártak sok sikerrel, és a harmadik nap is korán kiestünk szinte mindannyian (én egy coinflipben 8. helyen, amit a laza agresszív ellenfelem adott preflop, belerohantam egy AK-jába, pedig eddig mindig Q7 szerű lapokkal emelt). Az MTT-ken szintén nem jártunk nagy sikerrel. Így visszacsúsztunk a középmezőnybe. A döntőben egyszerre egy csapattag játszhatott az asztalnál és váltottuk egymást. Addigi pontjainkból zsetonok lettek. A döntő elején feszesen játszottam, de nem jött semmi lap. Fogytam folyamatosan, majd egy potból kiblöfföltek, egy másikból lappal check-raise-eltek. Viki leváltott, aki szintén elrontott egy leosztást és lefeleződtünk. Végül Mikin volt a sor, akire a tologatás szerepe hárult. Ott álltam mögötte és jött egy érdekes szituáció. Mikinél T9s, betolja egy ellenfél limpje után, mindenki más dob, ő gondolkodik. Valaki odasúgja nekem, hogy aki gondolkozik, az magyar, de úgy, hogy ezt ő nem hallotta. Odajött Csill (ha jól emlékszem), és extázisban (illetve azt megjátszva) mondtam neki, hogy nézd, épp most fogják felduplázni Mikit, úgy néz ki, hogy meg fogja adni. Erre ő közli velem, hogy az illető magyar (amit tudtam, de azt is tudtam, hogy ő nem tudta, hogy tudom). Én először értetlenkedést színleltem (ki magyar?), majd végül beismertem a hibámat előtte és zavarodottságot színleltem (ami a normális viselkedés volt ilyenkor). Ez talán hozzájárult ahhoz, hogy a magyar ellenfél dobta a lapját. Nem sokkal később Miki AA-t kap, és hármas all inben kimákolta egy 57o floppolt két párral.
A kaszinóról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, akit érdekel részletesen is a több, mint 60 asztalt magába foglaló hely, ahol éjjel-nappal lehet cash game-ezni 1-1, 1-2 és 2-5 eurós alapon is akár nyolc-tizenkét asztal közül válaszva, az olvassa el a legújabb kártya magazin idevágó cikkét. Az osztók gyorsabbak voltak, mint Magyarországon (egy-két kivételtől eltekintve persze, hiszen vannak nagyon jó magyar osztók és nagyon gyenge ottani osztók is). Négy magyar osztó is dolgozott a bécsújhelyi kaszinóban. Kedvesek, udvariasak voltak és intelligensnek látszottak, ami mindenképp előny.
Egyetlen osztóval volt problémám, aki cash game-en minden pot után arrogánsan danke schön mousieur, danke schön, danke schön, thank you, thank you-zott hogy kapjon több jattot. Nyilván ő többet termel így ki, viszont a játék hangulatát az én szememben alaposan lerontotta. Ennek nem biztos, hogy szabadna így történnie.
Magáról a versenyről: csapatverseny volt, kilenc sit and go-n és három MTT-n kellett bizonyítanunk ahhoz, hogy a döntőben zsetonokat szerezzünk. A három floppos csapat közül az enyémnek nagyon jól indult az első nap: én heads upoztam a győzelemért, és az FHM csapatbajnoksághoz hasonló szerencsefaktorral (illetve annak hiányával) elértem, hogy - bár uraltam a heads upot - ellenfelem folyton visszaküzdötte magát. Őszintén szólva ennek az ellenfélnek már négy között ki kellett volna esnie, csakhát lejött egy sor az asztalra és feleztünk... A lapjaimra így sem panaszkodom, egyedül az utolsó hand volt szerencsétlen: arra emlékszem, hogy a nagy vakok miatt már csak pár M-nyi zseton volt mindkettőnk előtt, így heads upban már tologatnom kellett. K9-cel betoltam, KT fogadta... ezzel vége lett, második lettem. Miki nyert, Kispatak második lett. Ez nagyon jó eredménynek számított, mert az 52 csapatból vezettünk az első sit and go forduló után. A második nap Vikiék nem jártak sok sikerrel, és a harmadik nap is korán kiestünk szinte mindannyian (én egy coinflipben 8. helyen, amit a laza agresszív ellenfelem adott preflop, belerohantam egy AK-jába, pedig eddig mindig Q7 szerű lapokkal emelt). Az MTT-ken szintén nem jártunk nagy sikerrel. Így visszacsúsztunk a középmezőnybe. A döntőben egyszerre egy csapattag játszhatott az asztalnál és váltottuk egymást. Addigi pontjainkból zsetonok lettek. A döntő elején feszesen játszottam, de nem jött semmi lap. Fogytam folyamatosan, majd egy potból kiblöfföltek, egy másikból lappal check-raise-eltek. Viki leváltott, aki szintén elrontott egy leosztást és lefeleződtünk. Végül Mikin volt a sor, akire a tologatás szerepe hárult. Ott álltam mögötte és jött egy érdekes szituáció. Mikinél T9s, betolja egy ellenfél limpje után, mindenki más dob, ő gondolkodik. Valaki odasúgja nekem, hogy aki gondolkozik, az magyar, de úgy, hogy ezt ő nem hallotta. Odajött Csill (ha jól emlékszem), és extázisban (illetve azt megjátszva) mondtam neki, hogy nézd, épp most fogják felduplázni Mikit, úgy néz ki, hogy meg fogja adni. Erre ő közli velem, hogy az illető magyar (amit tudtam, de azt is tudtam, hogy ő nem tudta, hogy tudom). Én először értetlenkedést színleltem (ki magyar?), majd végül beismertem a hibámat előtte és zavarodottságot színleltem (ami a normális viselkedés volt ilyenkor). Ez talán hozzájárult ahhoz, hogy a magyar ellenfél dobta a lapját. Nem sokkal később Miki AA-t kap, és hármas all inben kimákolta egy 57o floppolt két párral.
1 megjegyzés:
Riverre lett két párja. Amúgy szerintem csak azért jött be 75o-val, mert UTGből limpelt az asztal legfeszebb játékosa, aztán miután az UTG lecallolta az allinem (400-as vaknal kb 3000-es allin) akkor meg már az odds miatt adta gondolom.
Megjegyzés küldése