Száguldozás és szándékos feltartás

Egyre inkább úgy érzem, hogy a gokartversenyzés nagyon sokban hasonlít a versenypókerhez. Egyetlen hiba a versenyedbe kerülhet. A taktika sokszor többet számít, mint a gyorsaság és a technika.

Tegnap egy olyan pályán versenyeztünk, ahol 2005-ben életemben először álltam dobogón, 2006-ban viszont nem fértem be időmérőn az első 8-ba. Tavaly kihagytam a fél szezont, így nem versenyeztem itt. Átépítették a pályát, beletettek egy felesleges kanyart, ahol nem lehet előzni, viszont cserébe az átalakítással megszűnt egy jó előzési pont.

Úgy ítéltem meg, hogy ismét akkor járok jól, ha időmérőn az 1. helyre megyek és nem a középmezőnyből próbálok startolni. Kb. 2 tized előnnyel megnyertem az időmérőt, ami jó kezdés volt. Az első futamon foggal-körömmel védtem a pozíciómat, mert mögöttem a versenyen gyorsabb volt az az ellenfelem, akivel holtversenyben vezettük a futam előtt a bajnokságot. Egyre inkább úgy látom, hogy időnként tudja tartani a tempómat, főleg versenykörülmények között, sőt néha még gyorsabb is nálam. Két alkalommal lökött meg, de a lökések nem voltak szándékosak, és össze tudtam szedni a gokartom mindkét kanyarban. Leintés után örülhettem a kötelező győzelemnek, viszont egyben aggodalommal tölthetett el, hogy megmutattam azokat a fogásokat, amelyekkel a pozíciómat védtem, így a handicap futamban alkalmazhatja ugyanazt ellenem. A másik, hogy kedvenc versenyzőm, akinek az előző futamon köszönhettem, hogy harmadik lettem és nem első, ismét hátraesett három hellyel, így amennyiben nem előzök a második futamon, a két verseny átlagában legjobb esetben is negyedik lehetek.

A második futam viszont kaotikusra sikerült, ami kedvezett nekem. A rajt után nem sokkal egy versenyző megcsúszott, a kamikaze hátraesőt is magával rántotta. Ezzel feljöttem az ötödik helyre. A bajnokságban legnagyobb ellenfelem már a harmadik helyen volt, amikor valaki kiszorította, és az utolsó métereken én is be tudtam szúrni mellé és megelőztem.

Gondoltam, hogy lemaradok és feltartom a mögöttem lévő versenyzőt (hogy esélye se legyen előzni), mert megítélésem szerint ez elég volt a győzelemhez. Viszont amikor láttam, hogy lemaradt, gondoltam, hogy inkább rámegyek a harmadik helyezettre. Sajnos azonban rosszul sikerültek a dolgok, ellenfelem elbénázott egy balkanyart, én már 3/4 gokarthosszal előtte voltam, de a következő jobb visszafordítóban kiszorított, így nem csak ő ment el mellettem, hanem az engem üldöző versenyző is.


Az egyetlen lehetőségem a kivárás volt, amikor elérkezett az idő az előttem autózó két ellenfelem összecsapására, jól helyezkedtem és a lassabb ellenfelemet egy kanyarral később én is megelőztem. Végül üldöztem az előttem haladó versenyzőt, akivel a bajnokság megnyeréséért harcolok, de ma mintha mindkét versenyen gyorsabb lett volna nálam. A verseny után felidéztem ahogy szenvedtem a tizedik helyen két éve, ahhoz képest ez mindenképp előrelépés, de ma sem nyújtottam optimális teljesítményt ezen a pályán.

Összesítésben megnyertem a versenyt, de szerintem hatalmas taktikai hiba volt, hogy nem tartottam fel a bajnokságban szorosan engem követő versenyzőt a második futamon. Így ugyanis mindkettőnknek 2,5 lett a helyezés-átlaga, ha viszont feltartom, akkor nekem 2,5, neki 3,5 lett volna az átlaga. Mivel ezen a futamon négyen végeztünk 2,5-ös átlaggal, így a feltartás következtében csak negyedik lett volna, miközben én akkor is nyerek. Ha nincs ez a hiba, 44-39-re vezetném a bajnokságot, így csak 44-42 az állás, tehát csak két pont az előnyöm. Ha a kötelező futameldobást is számoljuk, 32-28-ra vezetek.

Tizenkét csapatból összetettben szintén az első helyen áll a csapatom, egy másik súlykategórából társultam egy nálam valamivel gyorsabb versenyzővel, aki a saját súlykategóriájának a bajnokságát vezeti. Ő 46, én 44 pontot szereztem eddig, ezzel a csapatunknak 90 pontja van, a 2. helyezett 83 ponttal követ minket, a 3. helyezett csapatnak 76 pontja van.

A következő futamot egy szélesebb pályán rendezik meg, ahol lekerülnek az oldalsó ütközőkeretek a gépekről.