Több gondolat gyűlt össze bennem a vasárnapi theflopos oktatóhétvége kapcsán. Először is tetszett, hogy a theflopon belül nagyon kicsi a lemorzsolódás. Akik elkezdtek pókerezni, azok javarészt kitartottak. A szombati napon mindenképp pozitív újítás volt a cash- és mtt asztalok szerepeltetése, mert a gyakorlat többet ér az elméletnél. Ugyanakkor az előadásokat is jó volt hallgatni az első két alkalommal, tehát hosszútávon az egészséges arány szerintem 50-60% gyakorlat és max. 40-50% előadás. Bár ez a saját meglátásom, nem tudom, hogy a többiek mennyit tudtak hasznosítani abból, hogy egy adott témáról beszélünk, de a gyakorlatban nem próbáljuk ki. De erre lehet kontrázni is: a játék közben tanulásnál is felmerülhet az a probléma, hogy valaki csak ott ül, de valójában nem tanul, csak várja a szerencséjét vagy az egészet nem veszi komolyan mondván, hogy az egész csak játékpénzes asztal. Tehát összességében az, hogy valaki mennyit fejlődik egy ilyen rendezvényen, elsősorban azon múlik, hogy ki mennyire akar fejlődni. Függetlenül attól, hogy játszunk vagy előadást hallgatunk.
Én a legtöbbet a vasárnapi verseny alatt tanultam, ahol több hibát is sikerült elkövetnem. Mondhatni, a lassú vakemelkedés oltárán feláldoztam az agressziót.
Vizsgáljuk meg a vakstruktúrát. Egy könyvben azt olvastam, hogy egy játék struktúráját egy olyan mérőszámmal becsülhetjük, amelyet úgy kapunk (rebuy nélküli élő versenyeken), hogy vesszük annak a játékosnak az asztaloknál eltöltött idejét, aki csak egyszínű ász párral játszik, és négyzetre emeljük. Ez a mérőszám a türelmi tényező (patience factor). Az elméleti képlet 20 perces körökkel számol, azaz úgy veszi, hogy egy leosztásra hosszútávon keveréssel, mindennel együtt két perc jut. A mi versenyünkön nem figyeltem pontosan, hogy ez tízszereplős asztalok esetén mennyire teljesül, érzésem szerint a leosztások többsége gyorsabb, néhány leosztás viszont jóval lassabb volt. A vakszintek emlékezetem szerint 100/200, 200/400, 300/600, 400/800, 600/1200, 800/1600, 1000/2000, 1500/3000, 2000/4000. Ha minden igaz, az 1500/3000-es szint még 30 perces volt. A 2000/4000-esre már nem esküszöm meg, de talán még az is. Ez azt jelenti, hogy az egyáltalán nem játszó játékoson körönként másfélszer megy át a vak. 30.000 kezdőzseton mellett átlagosan 4.458 órán át tart ki a pénze. Ha ezt a számot négyzetre emeljük, megkapjuk, hogy a verseny türelmi tényezője 19,873, ami egy nagyon lassú verseny mérőszáma. A tipikus gyors versenyek türelmi tényezője Snyder szerint 4,5 és 7,5 közé esik. Ilyenek a tipikus élő versenyek. Snyder modellje egy-két dolgot elhanyagol és összességében sem túl bonyolult, viszont úgy gondolom, hogy hasznos lehet egy tournament struktúrájának megítélésében.
Ugyanakkor nem vagyok róla meggyőződve, hogy ettől a számtól el kellene ájulnunk. Ugyanis ez a modell nem szól arról, hogy az M-eknek a deriváltját is vizsgálni kell, ami a vaknövekedés sebességét adja. Mivel diszkrét időről van szó, az (M_következő_szint - M_jelenlegi_szint) / jelenlegi_szint_hossza hányadost kellene megnéznünk minden szomszédos vakszintre. Ugyan ezt nem számoltam végig (nem is áll rendelkezésemre a teljes vakstruktúra), de erősen gyanítom, hogy ha valaki alaposan megnézne egy ilyen táblázatot, abból kiderülne egy-két dolog, pl. hogy a vaknövekedési sebesség mikortól kezdve válik kellemetlenné.
Számolhatnánk vaknövekedési gyorsulással is, ami első körben azt mutathatja meg, hogy egy tournament milyen gyorsan válik szerencsejátékká, azaz hogyan gyorsul a vaknövekedés. Ezt a tényezőt viszont nem gondoltam még át rendesen.
A relatíve lassú vakemelkedés tehát abba az irányba állított be, hogy fontosabb a stackem védelme, mint a stack növelése. Ezért szándékosan nem vállaltam fel két 55-45-ös helyzetet, pedig megvolt az oddsom rá. Vizsgáltam, hogy sok M-em van, semmi szükség pénzfeldobásra, inkább jó játékkal vagy lapokkal nyerek, ahol nincs mutatás, vagy ha van is, 80% fölötti eséllyel nyerek rajta. Ezzel ugye az a gond, hogy a lapok kiszámíthatatlanul jönnek. Ugyan átlagosan 29-ből egyszer kapsz AA, KK, QQ, JJ, AK, AQs lapokat, de ettől még az nem garancia arra, hogy a következő 30 vagy 60 leosztás során lesznek prémium lapjaid. Osztott párokat is kapsz 17-ből egyszer, amivel - ha eljön a pénzfeldobás ideje - meg lehet indulni preflop (annak a kockázatával, hogy nagyobb párba szaladsz bele), de ez se az igazi. Arra jutottam, hogy kicsit korábban meg kell indulni és igenis hagyni kell a zsetonok védelmét. Védekező játékos ritkábban nyer, mint a támadó.
Annak nagyon örültem, hogy a Vikinek állított csapdám sikeres volt. Amikor ráemelt a fullomra törnön, legalább egy percet gondolkoztam azon, hogy hogyan tudnám a legtöbb zsetont kicsalni belőle. Arra az egyre nem számítottam, hogy riveren csak azért fizette ki a licitemet, hogy megismerjen egy szeletet a játékstílusomból. :) Persze ez ellen is van védelem, hiszen tudom, hogy tudja, hogy így is tudok játszani, sőt most hogy leírtam, azt is tudom, hogy ő is tudja, hogy tudom. Ennyi metaszintnél már kezdem azt érezni, hogy kényelmesebb a játékelmélethez fordulni. :)
Amikor már csak huszan voltunk, elkövettem még egy hibát. Én ugye általában az első 3 helyért játszom, tehát különösebben nem izgat ha kiesek 1-2 hellyel ITM előtt. Ugyanakkor most a 15. hely az első díj 11.4%-a, a teljes nyereményalapnak pedig 2,5%-a. Tehát itt több értelme van az ITM-be kerülésnek, mint máshol, ahol mondjuk a 20. hely a 2. hely 1,5%-a (indultam már ilyen versenyen és 2. lettem rajta). Azaz az agressziót kicsit le kell szabályozni.
Összefoglalva amikor agresszívabbnak kellett volna lennem, akkor nem voltam az, amikor meg nem, akkor meg túl agresszívvá váltam. És ezeknek a gondolatoknak még semmi közük a lapokhoz.
Aztán elkövettem azt a hibát, hogy Mike-tól próbáltam vakot lopni. Eszembe jutott Harrington, hogy kisvakból a pozícióm miatt a szokásosnál nagyobbat kellene emelni. Főleg, hogy Mike kemény ellenfél. Ezért emeltem 6000-es nagyvaknál 4BB-t, amire rögtön all int tolt. Tekintve, hogy semmi kedvem nem volt 70-30-at játszani vele (bár az odds majdnem megvolt rá...), inkább dobtam.
Az utolsó esetben pedig hiba csúszott a számításomba, mert 5:3 helyett 6:3 körül állhatott a lapjaim elleni esély. Annak az esélye, hogy az ellenfelem tart, szintén nagyobb volt, mert kevésbé szerencsejátékosnak hittem, mint amilyen volt. Tovább növelte a tartás esélyét, hogy a korábbi körökben láthatóan agresszív voltam és mutattam egy 66-ot is. És az is a tartása mellett szólt, hogy feltehetőleg nem gondolt arra, hogy mindjárt ITM-be kerül ha csöndben marad és bedobálja a lapjait. Ezért összességében a húzásom várható értékét kb. +2000-re becsülöm (korábban +10000 volt), amiért 45000 zsetont kockáztattam. Floppon volt egy párom egy combo draw ellen (2 magasabb lap, lyukas sor, flöss). És az esélyesebb lap nyert, az ellenfélnek lejött a flösse, riverre drawing dead voltam.
Egyébként eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna akkor, ha nem emelek flopp előtt all int. Ekkor jött volna az ATx flopp, két egyszínű, nálam tizes pár, mivel az ellenfél flopp előtt nem emelt, jó eséllyel nincs nála ász. Így betoltam volna az összes zsetonomat, amit ő jó eséllyel a combo draw-ra tartott volna. Bár a dobás esélye itt kicsit kisebb.
Én a legtöbbet a vasárnapi verseny alatt tanultam, ahol több hibát is sikerült elkövetnem. Mondhatni, a lassú vakemelkedés oltárán feláldoztam az agressziót.
Vizsgáljuk meg a vakstruktúrát. Egy könyvben azt olvastam, hogy egy játék struktúráját egy olyan mérőszámmal becsülhetjük, amelyet úgy kapunk (rebuy nélküli élő versenyeken), hogy vesszük annak a játékosnak az asztaloknál eltöltött idejét, aki csak egyszínű ász párral játszik, és négyzetre emeljük. Ez a mérőszám a türelmi tényező (patience factor). Az elméleti képlet 20 perces körökkel számol, azaz úgy veszi, hogy egy leosztásra hosszútávon keveréssel, mindennel együtt két perc jut. A mi versenyünkön nem figyeltem pontosan, hogy ez tízszereplős asztalok esetén mennyire teljesül, érzésem szerint a leosztások többsége gyorsabb, néhány leosztás viszont jóval lassabb volt. A vakszintek emlékezetem szerint 100/200, 200/400, 300/600, 400/800, 600/1200, 800/1600, 1000/2000, 1500/3000, 2000/4000. Ha minden igaz, az 1500/3000-es szint még 30 perces volt. A 2000/4000-esre már nem esküszöm meg, de talán még az is. Ez azt jelenti, hogy az egyáltalán nem játszó játékoson körönként másfélszer megy át a vak. 30.000 kezdőzseton mellett átlagosan 4.458 órán át tart ki a pénze. Ha ezt a számot négyzetre emeljük, megkapjuk, hogy a verseny türelmi tényezője 19,873, ami egy nagyon lassú verseny mérőszáma. A tipikus gyors versenyek türelmi tényezője Snyder szerint 4,5 és 7,5 közé esik. Ilyenek a tipikus élő versenyek. Snyder modellje egy-két dolgot elhanyagol és összességében sem túl bonyolult, viszont úgy gondolom, hogy hasznos lehet egy tournament struktúrájának megítélésében.
Ugyanakkor nem vagyok róla meggyőződve, hogy ettől a számtól el kellene ájulnunk. Ugyanis ez a modell nem szól arról, hogy az M-eknek a deriváltját is vizsgálni kell, ami a vaknövekedés sebességét adja. Mivel diszkrét időről van szó, az (M_következő_szint - M_jelenlegi_szint) / jelenlegi_szint_hossza hányadost kellene megnéznünk minden szomszédos vakszintre. Ugyan ezt nem számoltam végig (nem is áll rendelkezésemre a teljes vakstruktúra), de erősen gyanítom, hogy ha valaki alaposan megnézne egy ilyen táblázatot, abból kiderülne egy-két dolog, pl. hogy a vaknövekedési sebesség mikortól kezdve válik kellemetlenné.
Számolhatnánk vaknövekedési gyorsulással is, ami első körben azt mutathatja meg, hogy egy tournament milyen gyorsan válik szerencsejátékká, azaz hogyan gyorsul a vaknövekedés. Ezt a tényezőt viszont nem gondoltam még át rendesen.
A relatíve lassú vakemelkedés tehát abba az irányba állított be, hogy fontosabb a stackem védelme, mint a stack növelése. Ezért szándékosan nem vállaltam fel két 55-45-ös helyzetet, pedig megvolt az oddsom rá. Vizsgáltam, hogy sok M-em van, semmi szükség pénzfeldobásra, inkább jó játékkal vagy lapokkal nyerek, ahol nincs mutatás, vagy ha van is, 80% fölötti eséllyel nyerek rajta. Ezzel ugye az a gond, hogy a lapok kiszámíthatatlanul jönnek. Ugyan átlagosan 29-ből egyszer kapsz AA, KK, QQ, JJ, AK, AQs lapokat, de ettől még az nem garancia arra, hogy a következő 30 vagy 60 leosztás során lesznek prémium lapjaid. Osztott párokat is kapsz 17-ből egyszer, amivel - ha eljön a pénzfeldobás ideje - meg lehet indulni preflop (annak a kockázatával, hogy nagyobb párba szaladsz bele), de ez se az igazi. Arra jutottam, hogy kicsit korábban meg kell indulni és igenis hagyni kell a zsetonok védelmét. Védekező játékos ritkábban nyer, mint a támadó.
Annak nagyon örültem, hogy a Vikinek állított csapdám sikeres volt. Amikor ráemelt a fullomra törnön, legalább egy percet gondolkoztam azon, hogy hogyan tudnám a legtöbb zsetont kicsalni belőle. Arra az egyre nem számítottam, hogy riveren csak azért fizette ki a licitemet, hogy megismerjen egy szeletet a játékstílusomból. :) Persze ez ellen is van védelem, hiszen tudom, hogy tudja, hogy így is tudok játszani, sőt most hogy leírtam, azt is tudom, hogy ő is tudja, hogy tudom. Ennyi metaszintnél már kezdem azt érezni, hogy kényelmesebb a játékelmélethez fordulni. :)
Amikor már csak huszan voltunk, elkövettem még egy hibát. Én ugye általában az első 3 helyért játszom, tehát különösebben nem izgat ha kiesek 1-2 hellyel ITM előtt. Ugyanakkor most a 15. hely az első díj 11.4%-a, a teljes nyereményalapnak pedig 2,5%-a. Tehát itt több értelme van az ITM-be kerülésnek, mint máshol, ahol mondjuk a 20. hely a 2. hely 1,5%-a (indultam már ilyen versenyen és 2. lettem rajta). Azaz az agressziót kicsit le kell szabályozni.
Összefoglalva amikor agresszívabbnak kellett volna lennem, akkor nem voltam az, amikor meg nem, akkor meg túl agresszívvá váltam. És ezeknek a gondolatoknak még semmi közük a lapokhoz.
Aztán elkövettem azt a hibát, hogy Mike-tól próbáltam vakot lopni. Eszembe jutott Harrington, hogy kisvakból a pozícióm miatt a szokásosnál nagyobbat kellene emelni. Főleg, hogy Mike kemény ellenfél. Ezért emeltem 6000-es nagyvaknál 4BB-t, amire rögtön all int tolt. Tekintve, hogy semmi kedvem nem volt 70-30-at játszani vele (bár az odds majdnem megvolt rá...), inkább dobtam.
Az utolsó esetben pedig hiba csúszott a számításomba, mert 5:3 helyett 6:3 körül állhatott a lapjaim elleni esély. Annak az esélye, hogy az ellenfelem tart, szintén nagyobb volt, mert kevésbé szerencsejátékosnak hittem, mint amilyen volt. Tovább növelte a tartás esélyét, hogy a korábbi körökben láthatóan agresszív voltam és mutattam egy 66-ot is. És az is a tartása mellett szólt, hogy feltehetőleg nem gondolt arra, hogy mindjárt ITM-be kerül ha csöndben marad és bedobálja a lapjait. Ezért összességében a húzásom várható értékét kb. +2000-re becsülöm (korábban +10000 volt), amiért 45000 zsetont kockáztattam. Floppon volt egy párom egy combo draw ellen (2 magasabb lap, lyukas sor, flöss). És az esélyesebb lap nyert, az ellenfélnek lejött a flösse, riverre drawing dead voltam.
Egyébként eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna akkor, ha nem emelek flopp előtt all int. Ekkor jött volna az ATx flopp, két egyszínű, nálam tizes pár, mivel az ellenfél flopp előtt nem emelt, jó eséllyel nincs nála ász. Így betoltam volna az összes zsetonomat, amit ő jó eséllyel a combo draw-ra tartott volna. Bár a dobás esélye itt kicsit kisebb.
2 megjegyzés:
Elég enormus bejegyzés még nagyobb gondolatokkal és matekkal. Most kóstolgatom a tournamentek világát látom te már eléggé benne gázolsz. Szép kis számolgatások és okfejtések.
2 dolog között vacilálok. Megéri e vagy inkább hangozzak úgy mit a legtöbb középkorú fish... "én már 20 éve pókerezem, tudom mi van kisköcsög"
Egyes opció. Tetszik. Alkalmazni nagyon nemfogom se a deriválós cuccot se a másikat mert annyira még nem tolom komolyan. Ismerkedek a póker touros nézeteivel és aspektusaival immár a gyakorlatban. Egyelőre ez a része tabu.
Uccsó előtti bekezdés kicsit zavaros nekem nem fogom fel asszem teljesen a mondani valóját
A másik nézőpont, a gyakorlat. Hogy szép így kiszámolni de ha az ember tol 3-4 tourt akkor tudja matek nélkül is ráérzésből, hogy türelmes-e a verseny vagy idióta baromkodás.
Ami meg talán a c megoldás a tourokon való agresszió mértékének beállítása compared to the winnings (levegő)... Nem nagyon szeretem a touros hosszú számolgatásokat, mert ahhoz hogy kijöjjenek az adott kategóriás touron belül kell abba a bizonyos szituba kerülni hasonló zsetonnal hasonló pozicióba hasonló lapokkal és oddsokkal kb 5-10x hogy érvényes legyen az egész, és erre nagyon nagyon 0 az esély főleg ha az ember 1$ ról indul és próbál haladni.
Bleh. Talán van vmi értelems is abba amit rizsáltam. Off
A középkorú fisheket szeretem, amikor kioktatnak. Legyen igazuk. :P Néha nyernek, ami kell az egójuknak. De szelektív a memóriájuk.
- nem játszom ász párral, mert úgyis vesztek
- megadom, hisz' nyertem már így
Persze vannak a jó játékosok, akik tapasztalati úton lettek jók. Ellenük a matematika csak plusz, ha lesz mellette elég tapasztalat is, megint csak hátrányban lesznek.
A számolgatás a legtöbbször pontosabb, mint érzésre játszani. Ha már sokszor számoltál és úgy játszol érzésre, hogy már tudod, hogy mi lenne a számolás eredménye, az megint más tészta. De ehhez néhányszor végig kell számolni néhány dolgot. Utána már ráérzésre tudni fogod, hogy melyik tournament milyen stb.
Megjegyzés küldése