Eseménydús verseny

Mint említettem az előző bejegyzésben, az időmérő edzésen elsőként hajthattam ki hideg gumikon. Tovább rontotta a helyzetet, hogy jó alaposan el is rontottam az egyetlen mért körömet, így csak az 5. helyről indulhattam, kb. 0,27 másodperc hátránnyal az első helyezetthez képest. Az időmérő után eluralkodott rajtam a pókeres gondolkodásmód: OK, nem érdekel, hogy rossz a helyzet, nézzük, hogyan hozhatjuk ki shortstackként a maximumot a versenyből. Nem sokkal később kapcsoltam, hogy a helyzet valójában sokkal jobb, mint gondoltam, mert csak többet kell előznöm, mint a többieknek.

Egy másik újdonság idén a repülő rajt, egy felvezető kör után nem állunk meg, hanem tovább gördülünk és zöld zászlóra kigyorsítunk. Régen jó voltam állórajtban, ez az előny most ugrott. Ráadásul egy olyan gokartot húztam, ami szerintem minimum 2-3 tizeddel lassabb volt, mint egy jobb gokart.

Gondoltam, hogy kigyorsításnál a célvonal után rögtön előzésbe kezdek. Szerencsémre nem kerültem előzési pozícióba. Mondom ezt azért, mert az 1. kanyar egy jobb visszafordító, amit viszont egy bal 135 fokos kanyar követ. Aki versenyzett már, az tudja, hogy ha előzöl a jobb kanyarban és valamennyire melletted tud maradni a külső ívre szorult versenyző, akkor a következő kanyarban ő lesz a belső íven és az nem elég, hogy megtarthatja a pozícióját, még a mögötted lévő is jó eséllyel megelőz, mert elállja előled az utat. Ezért mindig amikor ráijesztettem az ellenfelemre az 1. kanyarban, hiába értem mellé külső íven kanyarkijáraton, azonnal lassítottam és visszasoroltam mögé mielőtt még az engem üldöző túl közel ér ahhoz, hogy ne férjek be belső ívre. Amikor közel volt mögöttem valaki, úgy csináltam, mintha előznék, de valójában nagyon korán fékeztem, amivel egyrészt védtem a pozíciómat, másrészt idegesítettem az előttem lévő lassabb ellenfelemet, aki azt látta, hogy minden körben előzni akarok és nem nyugszom.

Tudni kell a pályáról, hogy kicsit több, mint két gokart fér el rajta, mondjuk 2,5, de a szűkebb helyeken csak 1 (sikánok, S-kanyarok). Így az előzés kb. olyan nehéz, mint Monacoban, mert nincs előzési pont, csak akkor lehet előzni, ha valaki ront előtted. Ez történt az első előzésemkor: egy jobb kanyarban az ellenfelem megcsúszott, én lassítottam és helyezkedtem annyira kívülre, amennyire csak lehetett, hogy a következő bal kanyart szűk ívben tudjam venni, mert azt vártam, hogy a hibázó ellenfelem a bal kanyarban kisodródik. Ez is történt, és utána még az is nekem dolgozott, hogy a pálya következő része egy nagy, elnyújtott, minimum 200 fokos bal kanyar, ahol szűk íven tudtam folyamatosan gyorsítani. Ezt a trükköt kétszer is el tudtam játszani, mert erre a trükkre a 3. helyezett sem számított, mindenhol mutattam, hogy előzni akarok, csak épp ott nem érzett semmi előzési szándékot. Kivártam a hibáját és mellé mentem. Ezzel följöttem a 3. helyre és ott fejeztem be a versenyt, az első kettő fényévekre volt tőlem. Éreztem, hogy lassú a gépem, de különösebben nem érdekelt, a maximumot akartam kihozni magamból.

Jött a 2. verseny, és pont azzal a versenyzővel cseréltem helyet, akit megelőztem az 1. futamon. A negyedik helyről indultam, előttem a mezőny két leglassabb versenyzője, és első helyről indult egy az időmérőt nálam is sokkal jobban elrontó, kifejezetten gyors versenyző. A gokartom viszont a mezőny egyik legerősebb gokartja lett, tehát ott az a körönként plusz 3 tized (a verseny előtt tudatosult bennem, hogy az egyik legrosszabb gokarttal előztem meg az egyik legjobbat az első versenyen, és most jött a szerepcsere). A repülőrajt alatt már rutinosan kicsit lemaradtam, mert nem akartam előzési pozícióba kerülni az 1. kanyarban, mert egy összetorlódott mezőnyben rossz íven több helyet is veszthetek. Mögöttem voltak a gyorsabb versenyzők és előttem a két leglassabb. Ilyen esetben inkább őrzöm a pozíciómat. Körökön át próbáltam megelőzni a 3. helyezettet, de nem ment. Egyszer ráijesztettem az 1. kanyarban, és úgy readeltem le, hogy hiába nem értem mellé, a hallatszó satufék és a szeme sarkából megjelenő gokartom eleje eltérítette az ívéről, tehát ijedős ellenfél. Ijedős? Szuper! Rá lehet ijeszteni, és ha elég váratlan lesz neki, akkor ijedtségében lelassul annyira, hogy el tudjak mellette menni az 1. kanyarban úgy, hogy ne maradjon meg neki kanyarkijárat utáni a belső ív. Megpróbáltam, de nem jött össze... okosan nagy ívben fordult és belül maradt a következő kanyarra, én meg teljesen mellette voltam. Ekkor már tudtam, hogy még valaki meg fog előzni, így a lehető legtisztábban be is engedtem. Pár kör múlva viszont ugyanott visszaelőztem, ahol az 1. versenyen is. Most már nemcsak ő hibázott, de előtte a 3. helyezett is alaposan feltartotta kigyorsításkor, és ez nekem elég volt. A 3. helyezettet már nem emlékszem pontosan, hogy hol előztem meg, de lényeg, hogy ismét a 3. helyen találtam magam és kb. 5-7 másodpercre lehetett tőlem a 2. helyezett. Talán 8-10 kör alatt foghattam be, mert lassan vezetett végig, de ekkor láttam, hogy trükkösen védi a pozícióját, néha be is fékez kigyorsításkor hogy belassítson. A kedvenc előzési pontomon többször bepróbálkoztam és éreztem, hogy ennek hatására még jobban védi azt a helyet. Egy befékezése során lemaradtam, és az az 1 kör mire ismét feljöttem rá, alkalmat teremtett arra, hogy átgondoljam a stratégiámat. Mivel többször érezte, hogy kigyorsításnál meglököm tehát gyorsabb vagyok, inkább elaltatom és megyek nyugisan mögötte, mintha feladtam volna és várom, hogy mikor kerülök hozzá közel. A célegyenesben ez meg is történt és az 1. kanyarra ráfordulva nagyon későn fékeztem egy hatalmasat, amire szerencsére nem számított és be is ijedt, tehát nem tudott arra fókuszálni, hogy körbeautózzon és belülről kezdje a következő kanyart. A maradék néhány körben jöttem fel az 1. helyezettre, de még leintéskor is nagyon messze volt.

Így összességében egy 3. és egy 2. helyet hoztam össze, ami átlagban a mezőny legjobbja volt, tehát az 1. helyért járó kupát kaptam meg úgy, hogy elrontottam az időmérőt és egy centit sem álltam az élen. Furcsa egy verseny. Cserébe jókat előzgettem és kezdek visszarázódni a gokartozásba. Érdekes, hogy aki mögöttem 2. lett, az első versenyt megnyerte az első helyről indulva (tökéletes teljesítmény, mégis nulla előzés), a második versenyen meg hármat előzött, többet, mint én, és jobb ellenfeleket. És még ez is kevés volt neki a győzelemhez.

Érzem, hogy sokat fejlődtem gondolkodásmódban. Másfél-két éve még azt gondoltam volna, hogy ez a pálya olyan szűk, hogy az előzés itt lehetetlen. Bár többen a szemem láttára előztek és én is többször láttam helyet ahol betolhatnám, de féltem megtenni, mert csak az akadályokra koncentráltam. Most viszont mindenben a lehetőséget nézem, és ha elég sokáig keresem az előzés lehetőségét, akkor meg is találom. Erősebb ellenfeleket nehezebb lesz megelőzni, de ez most egy jó iskola, ahol az 1. osztály a lekörözöttek megelőzése, a 2. osztály ahol most vagyok, a 3. osztály a profik tiszta megelőzése és a 4. a szabálytalankodók szabályos kitrükközése.