2006 decemberében ismerkedtem meg a no limit hold'emmel. Miután megtanultam a mikrolimit stratégiánkat - Viki néhány órán át figyelte a játékomat NL2-n. Akkor a lépéseim javarészt helyesek voltak, mégis egy korábbi freerollon szerzett zsetonjaim elkezdtek apadni. Ami utána következett, az viszont minden képzeletemet felülmúlta. Néhány hónappal később már NL50-en garázdálkodtam mind a Pacificen, mind a Titanon. Próbálgattam az NL100-at és az NL200-at is, de ott a mai napig sem érzem magam biztonságban.
A no limit hold'em mellett szeretek omaházni és 7 card studozni, bár ezeket a játékokat csak mikrolimiten űzöm. A stratégiám még nem kiforrott és nincs mögöttem annyi leosztás, hogy magas tétre menjek. Amíg hold'emből megkockáztattam már azt, hogy beüljek félbeülővel NL400-ra (nem is akármilyen élmények fűződnek ehhez az igen rövid kiruccanáshoz... :)), Omahából még nem érzem elérkezettnek az időt, hogy a NL50-es táblákat terrorizáljam.
Alapvetően készpénzes játékosnak tartottam és tartom magam. Ennek ellenére sok jó versenyeredményem van, amit főleg annak tudhatok be, hogy az esetek többségében képes vagyok hideg fejjel mérlegelni, és akár órákig várni a megfelelő lehetőséget. Legjobb eredményem eddig egy 2. hely egy három napon át tartó élő versenyről, ahol 420-an indultunk. Mondhatom, hogy ez igen jó kezdet, mert ez volt életem első nevezési díjas élő versenye.
A szerencse nyilván minden versenyen szerepet játszik. Ugyanakkor hiszek abban, hogy ahhoz, hogy szerencséd legyen, olyan helyzetbe is kell hoznod magad, hogy tudj mit kezdeni az öledbe hullott lehetőségekkel. Hosszútávon épp ezért sikeresek a jobb játékosok, és ezért tűnnek el a süllyesztőben azok, akik csak a szerencséjükben bíznak.
Augusztusban egy kisebb törés volt a játékomban, nem tudtam igazán a pókerre koncentrálni. Az utóbbi egy-másfél hónapban rendeződött minden olyan körülmény, ami gátolt a játékban. Innen ered az a tanácsom mindenkinek, hogy ha nem tudsz 100%-ig a játékra koncentrálni, akkor ne pókerezz, mert minimális az esélye annak, hogy jól menjen a játék. Meg kell várni amíg rendeződnek a dolgok, és csak utána elkezdeni pókerezni.
Ehhez a gondolathoz kapcsolódik a pókertőke menedzselésének kérdésköre. Érdekes módon nagyon hamar észlelem amikor nem megy a játék, és azonnal visszamegyek alacsonyabb tétre. Amikor kellő magabiztosságot szerzek és a veszteségeim egy részét visszanyerem, akkor ismét fellépek a megszokott tétemre. Ezért eshet meg velem az, hogy 3-4 beülőnél nagyobb minuszban egy adott téten eddig soha nem kerültem... Stagnáló hónapjaim voltak, de kinullázni még soha nem sikerült magam egy teremben sem.
Mostanában sok pókerkönyvet olvasok hála a Cardozának, akik eddig 14 könyvet küldtek nekem postán csak azért, mert náluk játszom. Az egyik könyvben le volt írva, hogy a póker "hőskorában" a nagy nevek sokszor tönkrementek, kölcsönből játszottak, craps és rulett fogadásokat kötöttek... és rájöttem, hogy a mai világban ezek egyikére sincs szükség, annyira elterjedt a póker és ezáltal annyi lehetőséggel élhetnek a kezdő játékosok, hogy aki igazán akar, fejlődni, előbb-utóbb nyerő játékos lesz. Szó szerint a nullából fel lehet építeni egy kényelmes bankrollt, amivel akár NL100-on is lehet játszani. Anélkül, hogy a vagyonomat kockáztatnám.
A Cardoza könyveiről a jövőben még írok. Épp a Championship Studot olvasom, amely annak ellenére, hogy 7 card stud, 7 card stud hi/lo és razz cash game- és versenystratégiákról szól, sok olyan alapelvet is megemlít, amelyet hold'em versenyeken is hasznosíthatunk. Nem egy Harrington-könyv, de azért érdemes elolvasni.
A no limit hold'em mellett szeretek omaházni és 7 card studozni, bár ezeket a játékokat csak mikrolimiten űzöm. A stratégiám még nem kiforrott és nincs mögöttem annyi leosztás, hogy magas tétre menjek. Amíg hold'emből megkockáztattam már azt, hogy beüljek félbeülővel NL400-ra (nem is akármilyen élmények fűződnek ehhez az igen rövid kiruccanáshoz... :)), Omahából még nem érzem elérkezettnek az időt, hogy a NL50-es táblákat terrorizáljam.
Alapvetően készpénzes játékosnak tartottam és tartom magam. Ennek ellenére sok jó versenyeredményem van, amit főleg annak tudhatok be, hogy az esetek többségében képes vagyok hideg fejjel mérlegelni, és akár órákig várni a megfelelő lehetőséget. Legjobb eredményem eddig egy 2. hely egy három napon át tartó élő versenyről, ahol 420-an indultunk. Mondhatom, hogy ez igen jó kezdet, mert ez volt életem első nevezési díjas élő versenye.
A szerencse nyilván minden versenyen szerepet játszik. Ugyanakkor hiszek abban, hogy ahhoz, hogy szerencséd legyen, olyan helyzetbe is kell hoznod magad, hogy tudj mit kezdeni az öledbe hullott lehetőségekkel. Hosszútávon épp ezért sikeresek a jobb játékosok, és ezért tűnnek el a süllyesztőben azok, akik csak a szerencséjükben bíznak.
Augusztusban egy kisebb törés volt a játékomban, nem tudtam igazán a pókerre koncentrálni. Az utóbbi egy-másfél hónapban rendeződött minden olyan körülmény, ami gátolt a játékban. Innen ered az a tanácsom mindenkinek, hogy ha nem tudsz 100%-ig a játékra koncentrálni, akkor ne pókerezz, mert minimális az esélye annak, hogy jól menjen a játék. Meg kell várni amíg rendeződnek a dolgok, és csak utána elkezdeni pókerezni.
Ehhez a gondolathoz kapcsolódik a pókertőke menedzselésének kérdésköre. Érdekes módon nagyon hamar észlelem amikor nem megy a játék, és azonnal visszamegyek alacsonyabb tétre. Amikor kellő magabiztosságot szerzek és a veszteségeim egy részét visszanyerem, akkor ismét fellépek a megszokott tétemre. Ezért eshet meg velem az, hogy 3-4 beülőnél nagyobb minuszban egy adott téten eddig soha nem kerültem... Stagnáló hónapjaim voltak, de kinullázni még soha nem sikerült magam egy teremben sem.
Mostanában sok pókerkönyvet olvasok hála a Cardozának, akik eddig 14 könyvet küldtek nekem postán csak azért, mert náluk játszom. Az egyik könyvben le volt írva, hogy a póker "hőskorában" a nagy nevek sokszor tönkrementek, kölcsönből játszottak, craps és rulett fogadásokat kötöttek... és rájöttem, hogy a mai világban ezek egyikére sincs szükség, annyira elterjedt a póker és ezáltal annyi lehetőséggel élhetnek a kezdő játékosok, hogy aki igazán akar, fejlődni, előbb-utóbb nyerő játékos lesz. Szó szerint a nullából fel lehet építeni egy kényelmes bankrollt, amivel akár NL100-on is lehet játszani. Anélkül, hogy a vagyonomat kockáztatnám.
A Cardoza könyveiről a jövőben még írok. Épp a Championship Studot olvasom, amely annak ellenére, hogy 7 card stud, 7 card stud hi/lo és razz cash game- és versenystratégiákról szól, sok olyan alapelvet is megemlít, amelyet hold'em versenyeken is hasznosíthatunk. Nem egy Harrington-könyv, de azért érdemes elolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése